Wonderville

Wonderville

Ez egy fórum
 
HomeRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Szösszenet

Go down 
SzerzőÜzenet
Stella
író
avatar

Hozzászólások száma : 241
Kor : 27
Tartózkodási hely : Fantasy
Munka/hobbi : Író

TémanyitásTárgy: Szösszenet   Csüt. Aug. 01, 2013 11:51 pm

Hűvös volt a hajnal. Arra ébredt, hogy csupasz karján végigvonult egy hideg fuvallat, melytől libabőrős lett. Felnyitotta szemeit, s csak a szürke sátortetőt látta maga fölött. Egy apró résen az oldallapoknál beszűrődött a narancsos reggeli napfény. Felemelte karját, végighúzta tenyerét rajta, hogy a libabőr elmúljék, majd megvakarta feje búbját. Kényelmeskedve, akár egy kiscica, fészkelődni kezdett az ágyban, oldalára fordult, s a párnát magához ölelgette, s olyan szorosan markolászta, mintha annak segítségével akarna belekapaszkodni a tovasuhanó álmokba. Szorosan lehunyta szemeit, de az álom nem tért vissza többé. Sóhajtott egy nagyot, majd hirtelen felült. Nyújtózkodott ráérősen és kényelmesen, közben a térbe engedett egy nagy ásítást, majd szemeit dörzsölgette, hogy végleg elkergesse álmai nyomait. Lassan állt csak fel a heverőről, de egyenesen a hideg mosdóvízhez kászálódott, hogy felfrissítse arcát, s elméjét. Rögtön a törülközőhöz nyúlt, de már nem tudta elérni, mert a karja félúton megállt. Hatalmas, velőt rázó sikoltás jutott el a füléig, teljesen megdermedt. Végül minden felgyorsult.

Kívülről kiabálások, rohangálások, cserepek törésének zaja, s a felfordulásnak minden nesze behallatszott. A sátorponyvát félrerántotta, hogy lássa, mi történik. A látvány még elképesztőbb volt. Nyitott fedelű teherkocsin fegyveresek tucatja érkezett, s vaktába lövöldözni kezdték a tábor tagjait. A gépfegyverek szakadatlanul zakatoltak, az elhulló hüvelyek tompán puffantak a porban. Az asszonyok a gyermekeikhez rohantak, majd fedezéket kerestek, a férfiak a családjukat próbálták puszta kézzel vagy fahusánggal, cserepekkel védelmezni a betolakodóktól. Közben megérkezett egy hasonló teher kocsi, ugancsak egy jó tucatnyi fegyveressel, akik a korábbi fegyveresekre fogták géppisztolyuk csövét, s megkezdődött az őrült vérengzés. A későbbi csoport sem figyelt a civilekre. A korábban érkezett csoport tagjai barna és szürke ruhákabn voltak, az utóbbiak pedig jellemzően feketét, vagy barna bőrt viseltek. Egy lazán szürkébe öltözött szakállas férfi kaján vigyorral az arcán megragadta az egyik sikongató nőt a hajánál fogva, s maga elé taszította élő pajzsként. Egy fekete csuklyás alak azonban mit sem törődve vele, belelőtt egy tárat a nőbe, s azon keresztül a szakállas férfiba. Mindketten holtan, széjjelszaggatva hulltak a földre. Nira végignézte kikerekedett szemekkel, s fel is kiáltott, hátha hangjával megállíthatja a kegyetlen harcost, de csak annyit ért el vele, hogy magára vonta a többiek figyelmét. A harcos rá sem hederített, de az első csoportból többen nekiiramodtak, s a sátor felé rohantak. A lány berántotta a sátor ponyvát, majd a másik végébe futott szállásának, s ott felnyitva a hátsókijáratot, távozni próbált.

Onnan kilépve azonban meglátta, hogy az egyik rongyokba bújt harcos a falhoz préselte az egyik nőt, lefogva egyik kezével a lány karjait, másikkal pedig arcon csapta, majd nyakához kapva csókolgatni kezdte. Nira a látványtól bedühödve hangosat kiáltva neki rontott a férfinak, s egy vastag fahusángot használva hátulról tarkón vágta a férfit, aki nyomban elájult. Innentől kezdve teljesen eluralta a harci vágy. Semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy mentse társai életét. A fahusánggal sokak elé vetette magát s ütötte, vágta az ellenfelet, legyenek azok bármilyen ruhában. De a harcos férfiak túlerőben voltak. Lassan már nem volt ellenfél számukra, csak ő maga.   Egyszer csak egy félszemű, borostás, izzadságtól bűzlő férfi ragadta meg a nyakánál, s a földre teperte. Nira kiabált, s erőlködött, ahogyan csak bírt, de csekély esélye volt a nagydarab férfi ellen. Többször kapott öklöst az arcára és a halántékára, forgott körülötte a világ. Ruhája megtépve, karján és mellkasán sebek éktelenkedtek. Összeszedte erejét, s tiszta erejéből beleharapott a férfi alkarjába. Az felüvöltött, felállt, majd fegyvere nyergével lesújtott a lány halántékára. Elsötétedett egy pillanatra a világ számára, de ismét öntudatánál volt. A férfi ismét le akart sújtani, amikor egy golyó átszaladt az arcán, egész testét megrázta a golyózápor, majd oldalra dőlt véresen és cafatokban. Egy fekete ruhás rohant hozzá, arrébb lökte a holttestet, s épp rávetette volna magát a lányra, amikor nyakánál fogva valaki arrébb rángatta. A lány ekkor érzékelte csak, hogy a csata zaja már elült. Már csak lépések zaja hallatszott, egy-két ember beszélgetett, vagy kiabálva utasítgatott. A férfi, ki megragadta újabb ellenfele nyakát, nem volt túl testes, szálas és jóvágású volt. Hollófekete haja lófarokban repült feje mögött, pár tincs azonban izzadtan tapadt homlokához. Felegyenesítve a megragadt férfit rákiabált az ismeretlen nyelven, majd arrébb lökte. Végül a lány elé állt, majd megvillantotta a lány felé hófehér, kisé farkasszerű fogait. Felé tartotta a karját. Nira zavartan nézett rá, de reflexből elfogatta a segítő balt. Már csak arra figyelt fel, hogy talpra állították, s megveregették a vállát. De a férfi eltűnt mellőle. A hirtelen támadt csendtől már régen sípolt a füle, de most egyre elviselhetetlenebbé vált.  Körbenézett. Hullahegyek mindenhol, sár keletkezett a kifolyt vér litereitől. A tábor minden egyes tagja halott volt, s ugyanígy jártak az első ellenséges csoport fegyveresei. A fekete ruhások közül azonban megmaradtak hatan. A legtöbben nevetgéltek, volt, aki szemérmetlenül bámulta őt rongyos hálóingjében, voltak, akik felé mutogattak, s félreérthetetlen jeleket küldözgettek felé, mit is szeretnének vele művelni. A korábbi testes férfi csukjában, az is ott volt, de arca most jól látható volt, s semmi nem volt leolvasható róla. Érzelemmentesen, teljesen komolyan állt, s figyelte a többieket. Az igen csak jóképű férfi ismét megjelent a látóhatárában, így odafordult a lány. Az osztogatta a parancsokat, és sokszor a lány felé mutogatott. Láthatóan nem tetszett a többieknek a mondandója, mert bőgésszerű hangot adtak, legyintettek, vagy eleresztettek pár fancsali fintort. Egy újabb parancsszóra mindenki felkapta a fegyverét, s a kocsi felé indultak, a csuklyás alak azonban erősen megragadta a lány karját, s őt is a járgány felé rángatta. Nira megpróbált ellenállni, kiabált, rúgkapált, de a férfi mintha meg sem érezte volna. Fogása erős és biztos volt, akár egy vasbilincs, s mintha a fájdalmat nem is érezte volna. Arcán nem futottak ráncok jelezvén gondolatait, így a lány már-már úgy gondolta, egy robottal van dolga. Oda-oda pillantott a jóképű férfi felé, aki vélhetően a csoport vezetője volt, de az csak egyszer szemérmetlenül végignézett rajta, majd többet nem foglalkozva vele beült a kocsiba. Nira egyre jobban hadakozott, nem akaródzott neki ezekkel a barbárokkal együtt elhagyni a helyszínt. Egyszer csak mindezt megúnva, a csuklyás hátracsavarta a kezét, majd bilincset tett csuklóira. Sikoltozott a lány továbbra is, így a férfi felpöckölte a száját rongyokkal. A lány sírva fakadt kétségbeesésében, hirtelen mindene sajgott, lépései ólomnehezek voltak. Folytak a könnyek a szeméből, s csak rázta a fejét, mert nem tudta elfogadni a történtek alakulását. Minden társa odaveszett, s most ki tudja, hova szállítják, s mit fognak vele művelni. Felrángatták a kocsira, s beültették a többiek közé, de mellé ült a csuklyás is. Komor, s szilárd tekintete valahogy bizarr biztonságot jelentett a lánynak. Mint egy szikla, melyre támaszkodhat, olyan volt számára a férfi. A másik oldalára került férfi szenvtelenül nézte őt. Közelről végignézett bájain, s szagolgatta a nyakát. Néha suttogva magaelé mormogott valamit, amin a többiek nevettek, s tovább záporozták szavaikkal a lányt. Semmit nem értett, de tudta, belepirulna, ha értené. Még így is zavarba jött egy-egy mozdulattól. Húzódozott az őt mustráló és szaglászó férfitól, fordítgatta a fejét, hogy ne kelljen a többiekre tekintenie, de egyszerűen nem szabadulhatott a közelségüktől. A csuklyás alak pedig mit sem törődött velük, csak ült, mint egy kőtömb, s arca is ugyanolyan kifejezéstelen volt. A kocsi elindult sűrű porfelhőt hagyva maga után. Könnyes szemekkel nézte a lány a távolba rohanó véres tábort.

Egyszer a mellette ülő férfi már nem bírta türtőztetni magát, s megragadta a lány nyakát, s  csókolgatni kezdte az állát. Nira lökdösni kezdte, próbált megszabadulni tőle, de hátrabilincselt kezeivel még inkább kiszolgáltatott volt. De ekkor a csuklyás férfi felállt, s egy hatalmas öklöst küldött a perverz arcába. Annak eltört az orra, s erősen foyt a vére. Felugrott, s egy kisebb szócsata vette kezdetét, de a csuklyás mély, kimért hangja tiszetletet követelőbb volt, mint a másiké, s hatalom sugárzott róla. Végül a törött orrú, mint vesztett kutya ült le, s mormogott magának pár valószínűleg cifra kifejezést. Többet nem ért a lányhoz, de nem vette le róla hüllő szemeit, melyben minden perverz vágya tükröződött. Nira szíve a torkában dobogott, nem tudott megnyugodni, állandóan ficergett, s bár tudta, hogy lehetetlen, mégis kétségbeesetten próbált megszabadulni bilincseitől, melyek szépen lassan véresre horzsolták csuklóját. Lassan már elszállt minden ereje. Homályosan látott a sok ütéstől és vérveszteségtől. Nem mozdult többet, csak maga elé bámult, s úgy ült, mint egy sarokba vágott rongybaba. Csend volt ekkor már a kocsin is. Csak a csuklyás szólalt meg egyszer, mély, dallamos, szívet melengető, ugyanakkor mégis érzelemmentes hangján. A lányra nézett, s neki mondott valamit. Egymás szemébe néztek, így kommunikáltak, de a lánynak fogalma sem volt arról, hogy mit mondott a férfi, s tudta, hogy ezzel tisztában van beszélgetőpartnere is. Mégis mondott valamit, mely oly fontosnak tűnt.
Egyszer csak megszólalt egy másik férfi is, s a lány döbbenten ismerte fel a kezében a saját útlevelét, amit végül a csuklyás kapott kézhez. Végignézte, s társalgott a másik férfival, akitől megkapta az iratokat. Sokszor néztek rá a lányra, ő meg csak bután nézett rájuk, ugyanakkor rémülten is, mert még mindig nem tudta, mégis mi fog vele történni.
- Noreen Sha... Shaquila.
Mondta a csuklyás, s végül a lányra nézett. Ő bólintott. Ekkor a férfi folytatta, miközben mellkasára tette a kezét.
- Sceron.
Nira biccentett, mint aki megértette, hogy most bemutatkoztak neki. A többiek is megtették, de nem tudta megjegyezni a nevüket. Egy névre koncentrált, s az a csuklyásnak a neve volt. Végül az anyós ülésre pillantva az ott ülő felé rázogatta a fejét, hogy mondják meg vezetőjük nevét, de Sceron elfordította tekintetét, s többet senki sem szólalt meg. Nira néha fészkelődött, majd hátát fordítva Sceronnak a kezét nézte, majd a férfira tekintett kérlelőn. Az megértve a kérést, megszabadította bilincseitől. A lány csuklója véres volt. Ahogy kiszabadította kezeit, kivette szájából a rongyokat, majd csuklóját simogatta. Felhúzta térdeit, s azt átölelve utazott tovább teljesen némán. Bár még egyszer megszólalt.
- Köszönöm!
Vissza az elejére Go down
http://blabla.findtalk.biz
Stella
író
avatar

Hozzászólások száma : 241
Kor : 27
Tartózkodási hely : Fantasy
Munka/hobbi : Író

TémanyitásTárgy: Re: Szösszenet   Kedd Nov. 21, 2017 7:44 pm

hm, ez  Szösszenet nevezetű valami egyébként a szigetes sorozatos regényem. Nem olvastam végig, de valami Nirát olvastam benne, de én már elkönyveltem magamban azóta Merion-nak. (A Marion *most nézett utána* a Mária névből van... és belegondolva... nem is rossz Very Happy )

De most ide össze szeretném szedni a kulturális dolgokat. Nem lesz könnyű, mert marha sok mindent végiggondoltam már, de nem rendszereztem, sehova nem jegyzeteltem fel, így nem tudom, sikerül-e logikai rendbe tenni, illetve nem marad-e ki valami. Később nyilván hozzátoldok.

A lényeg. Összességében nagyon brutális, erőszakos, és az ember kegyelmére/kegyetleségére bízott világ ez a sziget. Valamilyen oknál fogva a külvilágiak nem látják a térképeken, sehol sem, ez a sziget nem létezik a kintiek számára. Azonban kicsit bermudaháromszög jellegű a dolog, mert az errefelé tartó hajók és repülők gyakran eltűnnek. Túl gyakran. Ezért erre felé nem is nagyon szoktak indítani semmiféle járatot, igazából okuk sincs rá, mert erre sehova se rövidebb az út.

Az állam berendezkedése:
Nincs rá szó.
Klán szintű, de inkább mondanám egy kicsit Szabadkőműves jellegűnek ugyanis csak a kiválasztottak kerülhetnek bizonyos tudás birtokába. De ezzel véget is ér a hasonlóság. Családok, vagy klánok az úgynevezett hatalmi egységek, némelyek kisebbek, némelyek nagyobbak és igen fontosak az ezen klánok közötti kapcsolatok. Megkülönböztetünk, testvériséget, szövetséget, barátságot és vérellenséget is, és igen csak befolyásolják ezen kapcsolatok a politikát, de az udvariassági formulákat, a kultúrát is. Arról, hogy a klánok, hogyan vendégeskednek egymásnál, és mely viselkedés mit jelent, és egy-egy mozdulat miért okozhat világháborút a szigeten belül, ezekről később.

Igen, igen, klánok vannak, de mégsem ők az úgymond törvény. Habár minden egyes klánnak maga birtokán belül saját törvénye van (és mindenki, aki belép a birtokra annak a törvénye szerint kell viselkednie), de az alap törvényeket, úgymond világrendet a vezérek (még nem adtam külön nevet nekik) - atyákhoz (Főtanács) hasonlatosok diktálják. Van egy központi ház, legyen az fehér ház, parlament vagy akármi, ahol ezen fejesek összegyűlnek, és megbeszélik azon szabályokat, amelyek az egész birodalomra érvényesek. Fejesnek lenni hatalmas tisztség, sőt rettegik azokat, akik oda bekerülnek. (Ilyen fejes a mi kis férfihősünk is, ezért van olyan sok hatalma)

Van egy úgynevezett fekete kódex, amely törvényei örök érvényűek, és abban egy pontot megváltoztatni 100%-os egyetértésű szavazással lehetséges csak. Ez a kódex tartalmazza az alap elveket, amelyek az alap társadalmi berendezkedést adják.
Ilyen pontok az alábbiak (a teljesség igénye nélkül)
- Tilos kapcsolatot létesíteni a külvilággal (szigeten kívüliekkel)
- A külvilágból hozott bármilyen információ azonnal és egyedüli módon a Főtanácshoz kell, hogy kerüljön
- A nők minden esetben vagyontárgyak (erről később részletesen)
- A Biblia Tabu - elégetendő
- Minden vallásos irodalom Tabu - elégetendő
- Minden vallásos gyakorlat Tabu - halálbüntetés vagy más nagyon súlyos büntetés mellett
- Csak egy, a hivatalos nyelv használható - a sziget által létrehozott nyelv (kivéve a tanácstagoknak, akik a nemes nyelvet használhatják és ez az angol)

A nők

A nők helyzete korán sem fényes. Szülessen nő akárhova, tanácsi családba, bármely klánba, bármely gazdag vagy szegény családi házba, a nő nem örököl, a nő nem családtag, nem gyermek, az csupán tulajdon. Egy szegény családtól vagy automatikusan elveszik a lány gyermekeket, mert a tartozásukat ezzel csökkentik, vagy eladják, hogy élelemért jussanak, összességében sehogy sem kifizetődő egy lánynak lánynak lenni, mert abból ő semmit nem nyer. Csak a férfi az ember, csak a férfi kaphat pénzt, csak az birtokolhat, örökölhet, csak Férfinak lehet pozíciója, vagyona, birtoka, joga, tisztsége stb...

A nők, mivel tulajdonba tartoznak, ezért billog vagy tetoválás jelzi, hogy hova tartoznak. Hogy ki hogyan bánik női tulajdonával az a maga szíve-joga. Ha valaki azonban úgy bánik más női tulajdonával, ahogy az a tulajdonosnak nem tetszik, akár meg is ölhetik a sértőt. Tehát olyan nincs, hogy csak úgy letepernek egy nőt az utcán, mert nő. Ilyen hivatalosan nincs. A billog vagy tetoválás védi a lányt. Persze a klánok közti tisztelettől is függ, ki mennyire tartja tiszteletben a másik nőtulajdonát. Pl. vérellenségek között semmi helye a tiszteletnek.

Kifejezetten vannak olyan kiutasított nők, akiken az a jel van, hogy senkié. Nah annak jajj.

Az, hogy a gyakorlatban hogyan játsszák ki a törvényeket, az mérhetetlen sok mindentől függ. Alapvetően nagy tiszteletben tartják a tulajdon jogot. De ahogy korábban említettem, ez a fajta tisztelet lehet kisebb vagy nagyobb a klánok közti kapcsolattól függően.

Természetesen vannak nők, akik egyszerű rabszolgák, bár azok ritkán csak azok. De vannak olyan nők, akiket kifejezetten konzumlánynak tanítanak ki.

Megjelenik egy olyan réteg, ami hasonlít a japán gésára vagy koreai gisengre. Mégis merőben más!! (Róluk ismét később)

Egy nő nem tanulhat! Nem érthet a tudományhoz. Nem írhat, olvashat, tudhat számolni, vagy nem érthet abszolút semmihez, csupán a hétköznapi dolgokhoz. Főzés, mosás, takarítás. A művészeteket is csak nagyon kis rétegben tanulhatják, nem lehet egy nő túltanult. Az viszonylag hamar kiderülhet, hogy van-e egy lánynak szép hangja, de ritkán engedi bárki is papír elé a lányt, hogy kipróbálja jól tudna-e festeni vagy rajzolni. Azonban mindig vannak kivételek. Mindig vannak olyan klánok, akik kedvesebben bánnak a lányokkal. De egyik sem veszi emberszámba őket. Kb mint ma a házigépek.

Amint megszületik a gyerek, azonnal elkülönítik, ha lány. A fiú az anyjánál maradhat (aki csak biológiailag az anyja, de az valójában valami rabszolga vagy tulajdon), de csak addig, amíg leválasztható az anyáról. Onnantól iskolába kerül. A lány azonban azonnal elkerül az anyától és olyan nevelőbe kerül, ahol rabszolga nők nevelik őket a fentebb említett ismeretekre.
A nőknek külön piaca van. Nem tudom, lehet-e ezt még jobban magyarázni.

A nőkkel akartam kezdeni, mert a kláni, vendégségi szokások nagyban múlnak a nők helyzetén, és már tudni kell ezeket, hogy megértsük az illemszabályokat.

Lássuk, jól emlékszem-e.

Illemszabályok

- Ha egy férfi bemegy egy házba, meg kell fosztania magát minden fegyvernek minősülő eszköztől, különben mérhetetlen nagy sértést tesz a vendégfogadó felé, azt jelezvén, hogy ellenség, és meg akarja támadni.

- Ha a vendég magasabb rangú a vendég fogadónál, akkor úgymond utalhat arra, hogy kér magának egy nőt vendégsége alatt. Igazából ez független attól, hogy a vendég milyen rangú, alapvetően illik egy lányt adni a vendég számára.

- Hogy a vendégnek kiadott lány milyen, ez viszont rengeteget elárul a vendég és vendéglátó kapcsolatáról. Nincs annál nagyobb tiszteletadás, ha a legbecsesebb lányt kapja meg, és annál nagyobb szégyen, ha selejtet kap. Így bár szavakban nem hangzik el, de a vendég-vendéglátó viszony mindig meglátszik és változhat a kiadott lány minőségétől függően.

- Viszont ciki egy minőségi lány kikérése. Ha egy vendég kiszemelné a legjobb lányt, és kérné magának, ez hatalmas tiszteletlenség a vendégfogadó felé. Ilyet csak egy igazi hatalmasság kérhet, de még az is csak utalhat rá, közvetlenül nem illik.

- Ha egy átlagos vendég kikér egy lányt, de nem kapja meg, az nagy szégyen. A vendég és fogadó közti rangkülönbségektől függően lehet megaláztatás vagy sértés. Ha pl. a vendég rangban csak egy leheletnyivel is lejjebb van a fogadónál, és kikér egy szerinte hozzá illő lányt, de nem kapja meg, akkor az azt jelenti, hogy sértette a fogadót a kérésével, mert nem kiérdemelt minőséget igényelt. Azaz, ha nem kapja meg a lányt, a vendég és a fogadó közti kapcsolat romlik. Ha megkapja, nő.

- Ha a vendég magasabb rangban van, mint a fogadó, és kikér egy hozzáillő lányt, de a fogadó nem adja ki, akkor a fogadó tett mérhetetlen sértést a vendég felé. A kapcsolatuk romlik. És hatalmas viszály is kikerekedhet a dologból.

- Mindezek szinte szavak nélkül történnek. Szinte alap, hogy amikor vendég jön, a fogadó már küld is felé egy lányt. És már az sem mindegy, hogy milyen lányt küld.

- Ilyen jelenet a regényben is lesz. Egyetlen egy esetben megbocsátható az a sértés, ha egy nagyon rangos vendégnek a rangban alulmaradó fogadó nem adja a legnemesebb lányt. És itt jönnek be a gésák a képbe. De ezek nem gésák.

A Damaan (gésák, dámák, klánúrnők, stb.)

Mit ne mondjunk, a nők legédesebb álma, hogy damaan legyen (a neven, lehet még változtatok, majd kialakul)
Ezen hölgyek csoportja az EGYETLEN, akik tanulhatnak. Sőt! Ezeknek mérhetetlen okos nőknek kell lenniük. De nagyon veszélyes bárkit is ilyen tanulónak küldeni, mert azok, akik elbuknak, kegyetlen sorsban részesülnek.

Abban az esetben, ha tudásilag sikeresek, de az ágyban nem, a halál fiai. Mert okos rabszolganő nem létezhet!
Ha tudásban alulmaradnak, de az ágyban nem, akkor úgymond konzum lányok lesznek. Ők  minőségi lányok körébe tartoznak, tehát akárki vendégnek nem adják, csak az arra méltónak.

A regény során Merion így menekül meg egy nagyon magas rangú vendég kénye kedvétől, hogy a klánvezér (nevet kellene már találni ennek a fickónak) kijelenti, hogy a lány damaannak tanul. Egy damaan tanítványhoz senki sem nyúlhat, még egy isten sem!

Azonban át kell jutnia a vizsgán. És innentől veszélyes a dolog. A tudás részét nagy neves klánvezérek, tanácstagok mérik le a vizsgán. Az ágyas vizsgát azonban csak az teheti le a lánnyal, aki tanítványnak küldte. Hacsak át nem adja a mérhetetlen nagy megtiszteltetést valaki másnak.

Száz szónak is egy a vége

Ha a lány átjut a vizsgán, akkor feleség lehet. Akkor semmilyen más pozícióban nem dolgozhat, csak mint feleség. Ebből kifolyólag nincs olyan alap tisztség egy nőnek, hogy feleség. Csak az lehet feleség, aki átment ezen a vizsgán. És az csak feleség lehet Very Happy Általában, ha valaki bead egy lányt damaan-nak, és sikeres a vizsga, eladja a lányt. Ugyanis mérhetetlenül drágák ezek a lányok, tehát eladni a legérdemesebb. Úgy illik, hogy akinek eladják, az teheti le a lánnyal az ágyvizsgát. De ha eladják a lányt, nem kötelező az eladandóval letenni a  vizsgát, a tanítványnak beküldő is letehetteti a lánnyal a vizsgát. Azonban, ha a tanítványt beadó férfi ha tudja, hogy feleségnek akarja a lányt, feltehetően ő maga fogja a vizsgát végrehajtani, kivéve közös megegyezés esetén, ha valakinek tartozik, vagy meg akarja tisztelni a  másikat, stb... Szóval, hogy ki is lesz az ágyvizsgáztató, az is rengeteg mindenen múlik, kapcsolatokon, tiszteleten, rangon, stb.

Tehát főhősnőnk átmegy a vizsgán, és a főszereplő pasi vizsgáztatja le az ágyvizsgán. Hogy ez a vizsga megtörténik-e, hogy a lány akkor szerelmes-e vagy ki tudja, azt majd kitalálom. Ha a vizsga fizikálisan nem is történik meg, hivatalosan sikeres lesz a vizsga.

Innentől kezdve, ha a damaan feleség lett végre, akkor az a nő a klánon belül, de kívül is olyan, mint egy királynő. Minden férfi csüng a szavain, parancsán. Senki soha többé nem birtokolja, kivéve a férje. Pont ezért, mivel egyedül a férje áll felette, mindenki más úgy tiszteli, mint a férjet magát. Ha a nőt megsérti, a férjet sérti meg. A nő képe lesz a férjének. Ha valahova elmegy akár egyedül, és mond valamit, az olyan érvényű, mintha a férfi mondaná. Egészen addig, amíg a férj kegyvesztetté nem teszi a nőt. De ezt csak a férj teheti meg, senki más. A nő ellen nincs törvény, kivéve, ha a fekete kódex ellen vét. De a férj akármikor kegyvesztetté teheti a nőt.

- Ha a férj, azaz klánvezér meghal, de a feleség, a damaan életben marad...
Ebben az esetben két dolog lehet. A klán kegyvesztetté teszi a nőt, megöli, vagy borzasztóan rosszul bánnak vele, stb...
Másik eset az, hogy klánúrnővé választják. Ebben az esetben átveszi halott férje helyét, és ő lesz a klánvezér. Innentől kezdve nincs senki, aki kegyvesztetté tehetné a nőt, mert ő egyben a férj is. Minden jog őrá száll. Ilyen lesz majd a mi kis Merionunk.

Kicsit vissza a klánokhoz.
Említettem, hogy minden klánnak a birtokán belül saját szabályrendszere van. Ha valaki belép egy klán birtokára, a szabályrendszer szerint kell élnie. De ez visszafelé is igaz. Ha a klán birtokot valaki elhagyja, a külső szabályrendszer lesz érvényes rá. Klán szabályzata nem véd senkit sem kint, csak a birtokon belül. Tehát pl. ha egy lányt egy birtokon belül nem lehet bántani, egy újjal sem lehet hozzáérni, vagy esetleg valami rangot kap, mert mittomén olyan szabály van, ez odakint nem érvényes. Ahogy a lány elhagyja a birtokot, ezek a védelmek nem érintik őt. Persze ott van a klánjel rajta, de az másfajta védelem. Tulajdonjogi védelem, tehát senki nem veheti tulajdonba. Az, hogy az emberek odakint mennyire tartják tiszteletben egymás klánszabályrendszerét, az megint csak a klánok közti kapcsolattól függ. Ha testvérklánok, akkor kötelező odakint is olyan szabály szerint bánni a nővel (vagy akármi mással, férfiszolgával, állattal, bármivel), amilyen szabály van a klán birtokán. Szövetségesek valamilyen szinten illedelmesek lesznek, de ellenségeknél mit sem számít.

Amúgy abban az esetben, ha ellenség megy be mint vendég egy klánhoz, a klán szabálya illik rá. Ha fegyvert vinne be, nem lenne senki fia, aki megmentené a haláltól.

A lényeg, amit szerettem volna, hogy megértsünk ebben a szösszenetben.
Vannak úgymond kimondatlan megegyezésen, tiszteleten, kapcsolaton alapuló illemszabályok. De ezek rugalmasak. Nincsen rá kódex, hogy minden esetben így vagy így lesz. Ezek nagyon amorfok, az emberek közötti kapcsolaton múlik.

És éppen emiatt nagyon sebezhető. Mindenki retteg attól, nehogy megsértődjön a másik. Tehát túlzott hízelgés van állandóan. De poén, mert pl. ha valaki túlságosan alázatosan viselkedik mint vendég, ez akár a vendégfogadó tiszteletén üthet csorbát. Tehát olyannak tűnhet, hogy a fogadó nem elég kedves és nagylelkű a vendég felé.

Tehát megtörténhet, hogy végletekig menő egymást agyon tisztelő, magukat meg agyonalázó szövegek mennek. Azaz verseny, hogy ki az alázatosabb. Mert az a menő, ha alázatos vagy, és nem sértesz meg senkit. Épp ezért, azzal is megsérthetsz valakit, ha túl alázatos vagy.
pl. ha egy rangban felül lévő túlságosan alázatos egy rangban sokkal alatta lévővel, és az nem próbálja elég gyorsan kompenzálni, vérháború is kialakulhat.

Nah de nem tudom ezt tovább ragozni. Eddig mennyi minden érthető? Very Happy

Tudom, kicsit összemosott és sok, és bonyolult... És undorító Very Happy
Vissza az elejére Go down
http://blabla.findtalk.biz
 
Szösszenet
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wonderville :: Regény-novella ötletek-
Ugrás: